Gyümölcsérõl a fát
rta: postaimre - Dtum: 2011 09 06 ¦ 16:13:15
Mai írásom a Háború és béke inspirálta. Kiolvastam, bár Tolsztoj epilógusát csak átfutottam a történelmi-társadalmi értekezése okán, mert mindezt a mûben kifejtette, de alapvetéseit a mozgatórugókkal kapcsolatban tévesnek találtam, így konklúziói is meghaladottak. Összefoglaló következik. Megállapítható, hogy Tolsztoj szabadkõmûves volt. Ezen szerzeménye zseniális, meglátásai, emberismerete, karakterábrázolása mély tiszteletet érdemel és mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el bátran a mûvet. Sokat tanultam belõle. Mit is? Azt, hogy a napóleoni háború(k) voltak az emberiség történetében az elsõ (szabadkõmûves irányította) „világháború”-ja, melynek célja a CBJ-ben már megismert zsidó világcsászárság létrehozása volt. Minden 200 esztendõvel ezelõtti esemény ebben a keretben értelmezhetõ és így nyer történelmileg is megközelíthetõ értelmet és mindaz, ami akkor zajlott, éppen napjainkban hozza meg „gyümölcsét”.
Teljes hr
Mai írásom a Háború és béke inspirálta. Kiolvastam, bár Tolsztoj epilógusát csak átfutottam a történelmi-társadalmi értekezése okán, mert mindezt a mûben kifejtette, de alapvetéseit a mozgatórugókkal kapcsolatban tévesnek találtam, így konklúziói is meghaladottak. Összefoglaló következik. Megállapítható, hogy Tolsztoj szabadkõmûves volt. Ezen szerzeménye zseniális, meglátásai, emberismerete, karakterábrázolása mély tiszteletet érdemel és mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el bátran a mûvet. Sokat tanultam belõle. Mit is? Azt, hogy a napóleoni háború(k) voltak az emberiség történetében az elsõ (szabadkõmûves irányította) „világháború”-ja, melynek célja a CBJ-ben már megismert zsidó világcsászárság létrehozása volt. Minden 200 esztendõvel ezelõtti esemény ebben a keretben értelmezhetõ és így nyer történelmileg is megközelíthetõ értelmet és mindaz, ami akkor zajlott, éppen napjainkban hozza meg „gyümölcsét”.

A Nagy Francia Forradalom nem volt más, mint egy jakobinus-zsidó diktatúra, amelyet több, mint 100 évre rá a Tanácsköztársaság patkányforradalma, Szamuely-Kóhn diktatúrája alatt a magyarok is átélhettek. Az addigra már szétzilált, lekenyerezett uralkodó elitet takarították el a zsidók az útból a szokásos liberális (Liberté) jelszavakat skandáltatva a kiszipolyoztatott és felheccelt tömegek által. A hatalmi átrendezõdés megkövetelte, hogy a nemzetállamokat elõször egységbe tereljék és ezeket a nagy konglomerátumokat (Franciaország, Habsburg-Magyar Monarchia-Poroszország és Oroszország) egymás ellen háborúba vigyék, hogy minden országban, amelynek területét szétdúlták, megindulhasson a „demokratikus” átrendezõdés a „szabadság, testvériség, egyenlõség” jelszavát skandálva. A „köztársaságból” így lett császárság és a „rablóvezér” Napóleonból így lett végül császár, miközben a „szövetséges” hatalmak hol egymás ellen, hol egymás mellett törtek lándzsát, de közben sok jó hazafi, régi nemesi sarj, leszármazott hagyta ott a fogát a csatatereken, vagy lett földönfutóvá, miközben az egyszerû parasztok minden területrõl hullottak, mint a legyek. A fontosabb pozíciókba már mások keveredtek. „Tanácsadók” és egyéb szerzetek, akik már a parlamentalista csalásokat készíthették elõ az akármilyen „szenátusokban”, miközben a zsidó röhögött a markába, mert õ súgott Keletnek és Nyugatnak is, terelgette a vezetõket a végzetük felé. Lengyelország szét - és összeszerelése, liberális alkotmánya, a zsidók „felszabadítása”, a Szent Szövetség létrejötte, majd az addig „lapító” angolszász zsidók végleges „gyõzelme” Vízilónál Napóleon felett, mind szimbolikus ármány. Sándor cár lemondása a világ uralkodójának titulusáról, miután Napóleont végül is Kutuzov zseniálisan egyszerû orosz lelke és a szabadkõmûvesek újabb parancsa megfutamította, mind remekül beleillenek a rendezõ elvbe. Moszkva „felégetésének” most lesz a 200. évfordulója, s ha figyelitek a dátumokat, akkor a „napóleoni háborúk”, mint valójában az I. világháború után az 1848-as szintén szabadkõmûvesek által generált forradalmak törtek ki, majd jött az II. VH – melyet I-nek ismerünk – éppen 100. éves ciklusnak a végén és 1939-40-ben megindul a III. VH-is, amely azóta is tart, viszont a napóleoni I. VH-nak és a „Tengelyhatalmak” 1914-es II. VH-jának 100 éves ciklusának is most közelítjük a 100. évfordulóját, így az eddig megismert okok és okozatok arra engednek következtetni, hogy a IV. VH a küszöbön áll, vagy állt – annak megfelelõen, hogy sikerült-e kisiklatni az eredeti terveiket. Mivel szuperhatalmak létrehozása felé haladunk és az USA-Kanada-Mexikó szövetsége esetében is egy unióról, az EU átrendezõdésével is egy Uniók Európájáról, majd pedig a már egyértelmûen körvonalazódó Ázsiai Unióról beszélhetünk, hideg és melegen tálalt háborúkkal már most is megszórva, ezért talán van arra esély, hogy a VH. Katonai része már nem lesz akkora dúlás, mint ahogy azt tervezték. Ahogy az lenni szokott, minden ilyen háborúnak érintenie kellett Afrikát is, a gyarmatokat és a Közel-Kelet bizonyos területeit is. Ez vissza-visszatérõ motívum, ahogyan ezt most is tapasztaltuk és mióta létezik a Szuezi-csatorna, azóta mindig ezzel is kezdik az operáció fájdalmasabb részét.

A birodalmi szemlélet szerteágazó és több szálon futó látószöget képvisel. A könyvben annyi utalást kaptam Moszkva helyzetére és szerepére, hogy emellett nem lehet szó nélkül elballagni. Moszkvát, mint „Szent Város” emlegetik 200 temploma miatt, de Ázsia fõvárosaként is ír róla Tolsztoj. Igen-igen, ez most lesz igazán aktuális, ha „el nem rontják”, bár az Urál-tól még igencsak keletre található, de mégis. Nagy Katalin már azon iparkodott, hogy feltámassza a Kelet-Római Birodalmat, melynek korábban Bizánc volt a központja és ehhez megvoltak a területi igényei és a regió mellé a religiót is egy kalap alá tudta volna terelni, mert akié a terület, azé a vallás is. A törökökkel volt némi egyet nem értés ebben a kérdésben, de a napóleoni háborúk meghozták a békát, bár maga Napóleon megrótta Sándort ezért, s fennen hirdette, hogy õ oda adta volna neki Romániát és Moldáviát is, ha vele egyezik ki. Ne feledjük, hogy a Török Birodalom volt a teljes Balkán ura, de a Krímért való korábbi háborúk is azt mutatták, hogy nem töretlen az a török-orosz barátság. Az orosz ortodox egyház 1448-ban lett önálló és szakadt el Konstantinápolytól. Most azt látjuk, hogy olyan sebesen kezdõdött el az egyház-ügyek terelgetése, hogy nem tudjuk nem észrevenni, hogy az egyesítés felé halad. A vatikáni pápua nekidurálja magát és elmegy az anglikánokhoz. Fut egy kört, de elõtte körbenyalja a salamoni templomköveket és késõbb már arról értesülünk, hogy Kirill orosz ortodox egyházfõvel egyeztetnek, aki korábban szintén bejár „hegyet s völgyet”, s minden vallási vezetõvel egyeztet. Ha csak a szûk pátriánkra gondolunk, akkor is fel kell tûnjön, hogy Olstein-akit egyre gyakrabban náciznak, diktátoroznak, hitlereznek a szintén fajtársai- gyakrabban jár Vatikánba, mint az elmeorvosához, de Sitt Pali is odatolja a bringát, amennyiszer csak erre utasítást kap. Most meg cikkezik, hogy Erdõ Péter zsidó-kaotikus egyházfõ neve is fölmerült a rabbinátusban, hogy legyen tán õ a legújabb pápua. No, akkor miért is Szent Koronáznak annyit mostanság, meg vármegyéznek, meg „nemeseznek”, meg Szent Korona Alkotmányoznak, meg Szent Istvánoznak, meg emlegetik a királyságot, Erdélyt..., cigány-autonómiát? Királyi esküvõk, lemondások, hatalom-átadás, átrendezõdés...? De éppen ma olvastam, hogy cikkeznek a két Korea egyfajta fúziójáról is. Nem vicc. Az orosz Katonai Szemle online hasábján errõl is van egy cikk. Világ akárki-csodái egyesüljetek! Apropó, tudtátok, hogy a Kopt Keresztények is ca. 18 millió fõvel számolnak és esküsznek rá, hogy az elsõ pápájuk nekik volt és õk BÁBÁ-nak nevezik (no nem Mária). De míg szavam nem feledem a napóleoni hõstettek sorát gazdagítja Málta „megnyerése” is, mert a bevehetetlen erõdöt bevette egy lövés nélkül. Tudjuk, hogy régi „titkos” Keresztes Lovagrendes szabadkõmûves terület az, amely ekkor „szûnt meg” és mára már köztudottan Vatikán irányítása alatt áll.

Nos, lehet, hogy fontos adalék, de a napóleoni Moszkva elleni támadása és annak elfoglalása után pár nappal hal meg Mayer Amschel Rothschild is, aki 1776-ban alapította meg a Rothschild bankházat, amely 1812-re Európa legnagyobb bankházává lett? Ugyan ki finanszírozta azokat a késõbb bekövetkezõ háborúkat? Nem azért mondom, de ha valaki nagyon misztikus a számokban, akkor nézzen utána, hogy mindennek ugyan van-e jelentõsége. Napóleonnak be kellett vonulnia 9/11-re és el kellett foglalnia Moszkvát, az Amschelnek pedig 9/19-én ki kellett lehelnie ami benne volt. Jövõre lesz mindennek a 200.évfordulója!

De visszatérve a birodalmak taglalásához, megdöbbentõ volt ráébredni arra, hogy mindez már kerek 200 esztendeje is napirenden volt, csak a mostani tudásommal olvasva ezt így már értelmet is nyer éppen a jelenkor eseményeinek tükrözõdésében. Oroszországon a sor, hogy „naggyá legyen” a katolicizmusban és vezesse a keresztényi világot vallási alapon is megerõsítve, de Törökországnak is naggyá kell lennie a muszlimok között, hogy egy birodalmat tudjon kormányozni, mely most formálódik, erõs perzsa és más muszlim támogatás mellett. Nem elképzelhetetlen, hogy ebben az „olvasztótégelyben” államok szívódnak fel – talán a görög is megszûnik, hogy egészen az orosz-szláv érdekeltségi területekig karolhassa át korábban háborúk árán megvívott területeit. Ahogy a pánszlávizmus, úgy a muszlim egység is szervezõdik és ez óriási erõt fog képviselni. Orosz szerzõk feszegetik Európára való jogosultságukat, a kultúra és a nyelv elterjesztõiként (korábban barbárok, gótok...néven futottak itt, csak a vatikáni zsidó-kaotikus politika kiirtotta és elkergette õket a keleti határok mögé)- aposztrofálják magukat és csak most jönnek még igazán bele a faji, nemzetiségi hovatartozást firtató kérdések feszegetésébe.

Ha tehát összeállnak megint a „Szent Szövetségek”, akkor vagy lehet kezdeni a „keresztes hadjáratot” Jeruzsálemért, vagy látványosan ki lehet békülni a vallások közötti döccenõk elsimításával. Olvasok olyan cikkeket, melyekben arra tesznek utalást kutatásokra hivatkozva, hogy a világvallások „el fognak tûnni”. Nos, lehet, hogy ez is csak badarság, de vagy a háború okán, vagy a nagy kibékülés miatt lesz összeterelve a humanoid társaság. Esély van az utóbbira is, ahogy az orosz is „kibékült” a törökkel és amit korábban a régióról írtam(tunk), az mind helytállónak bizonyul(t) idõvel.

Egyéb jelek is vannak azzal kapcsolatban, hogy egyfajta „keresztes hadjáratra” készülnek(tek) cionék. Az elsõ keresztes hadjáratot (akkor még nem nevezték így) II. ORBÁN pápa hirdette meg 1096-os kezdéssel, de tetõfokán 1098-ban volt a küzdelem. Pontosan 900 évre rá nálunk is tetõfokára hágott egy Orbán, aki Orsósról magyarított, de valójában Olstein. Most a II. ORBÁN kormányzását éljük, aki a pápától valamit vár, s ha jól sejtjük, akkor egy koronázással is beérné – ha közbe nem jön addig a „valami”, s mikor Magyarország teljhatal-múúúú zsidó-cigány királya, helytartója lészen, akkor meghivatkozva a II. András óta érvényes bullát, Jeruzsálem zsidó királyává is válik egyszerre, ahol a vallások a szeretetben kioltják egymást. Tovább is van mondjam még?

Tolsztoj a Háború és béke címû mûve kortörténeti látlelet. Az orosz vezérkar franciául beszél egymással is, de tele vannak németekkel, osztrákokkal és magát a hadsereget is „külföldiek” vezénylik. A könyv „fõhõse” Pierre, egy orosz mágnás balkézrõl született gyermeke, aki Párizsban nevelkedik, majd visszatér és szabadkõmûves lesz. Kalandok sora, a valódi orosz lélek leírása, hatalmas emberi bölcsesség és minden egyéb az, amiért a könyvet olvasásra és üzenetének megértésére ajánlom. Még írok róla. Egyelõre annyit, hogy Kutuzov bölcsessége az idõ és a türelem megfelelõ alkalmazása, az izgágák fékentartása és az elkerülhetetlennel való szembenézésen alapult. Emberi döntések helyett átüt valami sokkal nagyobb erõ, mely ez eseményeket úgy alakította, ahogy és ez bizony a szabadkõmûves zsidó-machináció, melyre Tolsztoj is indirekt utal, de azt sorskérdésként kezeli.

Nos, a a hírek közé csak pár gondolat, aztán megyek a dolgomra:
A sokakat izgató líbiai kérdésrõl van egy kis szösszenetem. A nyugatiak nem kicsit avatkoztak be földi csapaterõkkel is a „harcokba”, melyek mészárlásba torkollottak. Íme, ez a tét!

„Líbia elkobzott /nyugati gyárait kínálják Orosz+ Kína felé. Pénzt mind ellopták. Összérték kb.: 3400 milliárd Euro. Kadhafi szülõvárosa = Drezda. Tömegsírok, DÓZEREK!
Nyugat ÖSSZBEVÉTEL = Líbia/Kadhafi nyugati vagyona + pénz + Líbia állami vagyona + 30 évre OLAJ/GÁZ = 50 billió Euró! Mûvelt Nyugat = XXI. század.”
Tényleg?


Másik gondolatom a svájci Frank mai „áresése” apropóján az, hogy talán az orosz választásokra mér tényleg eldõl a kérdés és ne feledjük, hogy Izraelben is választások lesznek hamarosan. Úgy tûnik, egyelõre Putyin nem csak „verhetetlen”, hanem 100-ból 90-en most is rá szavaznának ám felmerült egy de. Mi van, ha azt mondatják vele, hogy mégse „vállalja”. Ettõl tartanak páran, mert akkor sok álomnak és nem csak álomnak lõttek ám. Bár erre nincs sok esély, de a kavarás megy a háttérben és már csak az az igaz, ami elmúlt, de lehet, hogy az sem.

Még pár gondolat: Mostanában többször jártam úgy, hogy észleltem a telefonom blokkolását. Mindez a párom telefonjával is igaz volt azokban a periódusokban. A bejövõ hívásokat és sms-eket blokkolták, s volt, hogy a gyerekeket kellett hívnia, hogy szóljon nekem, hogy valaki keres, miközben a telefonom ott volt mindvégig elõttem. Kicsit unom!
Az „NBH” legújabban a tûzoltóságokra települ be, felszerszámozott – általában Mercedes, megerõsített alvázú tranzitokkal- és ezekrõl a „bázisokról” háromszögelik az internetes és telefonos adásokat. Az infó a tûzoltóktól érkezett, s több állomásról erõsítették meg annak hitelességét. Javaslatom csak annyi, hogy élve ne eresszétek ki õket, úgyis halottak már, csak még nem tudják! Osztott sugár a rájuk, de csak miután a benzin belobban a kocsi alatt! Persze mindezt csak demokratikusan és csakis önvédelembõl tehetitek meg, mert egyébként állatkínzásnak minõsül!

A helyzet napról napra érlelõdik!

A következõt meg Szima Juditnak üzenem! Tudom Judit, hogy nem kicsi a baj és eleged van, ahogy nekem is. Kaptál már pár jó és használható javaslatot, élj vele, míg teheted. Nincs hova hátrálnod! Gyûjtsétek össze az össze birtokotokban lévõ rendõri vezetõkrõl szóló bûncselekmény-gyanús és elsikált, ki nem tudódott esetet. Pinyóról és a többi „aljadékról” egyaránt minden olajos és egyéb maffia-ügyeket. Politikusok is legyenek benne, mind aki csak érintett kicsit is ezekben és várom leközlésre! Az ál-Pinyó „belügyér” úgy is el van tûnve, mint az aranyóra a gõzfürdõben. Én csak úgy tudok segíteni rajtad és rajtatok, ha segítetek önmagatoknak. Ez nem politika, ettõl nem kell félni. Ez már régen nemzetvédelem és becsületbeli ügy. Ha van pár „jó ember” a TMRSZ-ben – remélem nem csak pár van-, akkor ezt nagyon gyorsan le lehet zongorázni, aztán meg mehetünk akasztani sorban õket demokratikusan, ahogy kell. Nos, ez a mai nap legjobb ajánlata, azt hiszem. Ne késlekedjetek, mert Olstein meg hamarosan bejelent valamit a valamire! Lehet, hogy lemond, lehet a leckét fel? Ideje lenne már neki is végét vetni, hogy ne arathasson tovább. No majd megoldják az illetékesek, nehogy illetéktelen kezek közé keveredjen az a megoldás. Víz van elég, ott tisztára lehet mosdatni, ha összekennék a kezüket vele.